Welcome to Space Robotics Workshop
Prof. Dr. Bejczy Antal fizikus, az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) Jet Propulsion Laboratory vezető kutatója, a California Institute of Technology (CALTECH) professzora, a Washington University in St. Louis professzora, a nemzetközi űrkutatás és robotika kiemelkedő személyisége 1930. január 16-án született az Ercsi községbeli Sinatelepen.
Nevét 2012-ben vette fel az Óbudai Egyetem Egyetemi Kutató és Innovációs Központja keretében működő iRobottechnikai Központ, melynek tevékenysége középpontjában a robottechnikai kutatás és fejlesztés, az innovációt segítő, azok eredményeit hasznosító, és oktatást támogató tevékenység áll.
Az egyetem 2015 februárjában „Az űrrobotika atyja” címmel, kiállítással, nemzetközi kollokviummal és kapcsolódó programokkal kívánja bemutatni Bejczy Antal életét és szakmai tevékenységét, az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központját.
Bejczy Antal élete és munkássága
Bejczy Antal 1930. január 16-án született, nem messze Budapesttől, a korabeli Ercsi község szomszédságában elterülő Sinatelepen. Apja Bejczy Jenő, a gróf Wimpffen Sigfrid uradalmi intézője.
Ercsi község egyik pusztájáról származó tudós elemi és felső tagozatos általános iskolai tanulmányait Ercsiben végezte, majd a középiskolát bentlakóként Kalocsán, a jezsuitáknál, a Szent István Gimnáziumban folytatta, ahol 1948-ban kitüntetéssel érettségizett. Osztályelsőként mondta a ballagási beszédet, melynek demokrata szellemisége miatt bevitték a rendőrségre. Osztályidegennek és klerikális hátterűnek minősítették, nem mehetett egyetemre: a Budapesti Villamos Forgógépgyárban szakmunkásként, majd diszpécserként dolgozott.
1955. május 12-én sikeresen felvételizett a Budapesti Műszaki Egyetem levelező tagozatára. Tanulmányait 1955. szeptember 2-ai beiratkozását követően - munka mellett - a villamosmérnöki szak első évfolyamán kezdte meg. Az 1956. november 4-ei események az ország elhagyására késztették. Útja Szombathelyen át Grazba vezetett, ahol rövid ideig tanult az egyetemen. Norvég diákokkal való találkozása során határozta el, hogy tanulmányait - különbözeti vizsgát követően - Oslóban, az 1811-ben alapított University of Oslo fizika szakának mesterképzésén folytatja.
Az egyetemi diploma megszerzése után Bejczy Antal az atomreaktorok szakértőjeként még három évig tanított az egyetemen. 1963-ban az alkalmazott fizika doktorává avatták. Ekkor kapta az első ösztönzést arra, hogy a tengerentúlon gyarapítsa tovább tudását.
1966-ban – már norvég állampolgárként – NATO/Fulbright-ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban tanult tovább a California Institute of Technology egyetemen. Kutatásai középpontjában a kibernetika állt. A kezdődő Mars-leszállás program keretében azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki, hogyan lehet leszállni a vörös bolygóra. A számításokkal alátámasztott értekezése elismerést váltott ki, 1969-ben meghívták a Jet Propulsion Laboratory-ba.
32 éven át dolgozott a Kármán Tódor alapította világhírű kaliforniai NASA Jet Propulsion Laboratory kutatójaként. 1971-től a Jet Propulsion Laboratory kutatási fókuszába azon robotok építése állt, melyek képesek a Mars felületének feltárására. A hetvenes évek végén a Mars-program egy időre háttérbe szorult, ekkor az érzékelésre épített robotintelligencia programmal kezdett foglalkozni. Eredményei felkeltették a Johnson Space Center érdeklődését, és megbízást kapott az űrkompon használatos robotkéz technológiájának kidolgozására.
Bejczy professzor és húsz fős kutatócsoportja készítette elő és dolgozta ki a marsjáró robot távirányítását. A projekt során igazolni kellett a ”távirányított érzékelést”, az érzékelő robotkarok működését. Pathfinder- Sojourner Mars Projekt megvalósítása során új landolási, és távirányítási technika tesztelése is megvalósult.
A kutatási eredményeit az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának 1979-ben benyújtott „Terminal Guidance Sensor System” megnevezésű szabadalom védte le. A tudományos eredményekhez kapcsolódva további négy szabadalom jelent meg, a „Terminal Guidance Sensor System”, az „Optical Fiber Tactile Sensor”, a „Linear Array Optical Edge Sensor”, valamint a „Grasp Force Sensor for Robotic Hands”, rendre 1981-ben 1983-ban, 1987-ben és 1989-ben.
1994-ben, az űrkompon elvégzett kísérletek során a tizenhét méteres robotkarral az nyomás- és forgatónyomaték-érzékelés segítségével, a visszacsatolások révén sokkal finomabb és összetettebb feladatokat tudtak elvégezni, mint korábban.
Bejczy Antal elévülhetetlen érdemeket szerzett a telerobotikai rendszer kifejlesztése terén. A rendszer kifejlesztésével, az általunk tervezett robotokkal az űrszonda javítási művelete - távirányítással - a Földről, vagy az űrkomp belsejéből elvégezhetővé vált. Olyan technikát fejlesztettek ki, amely segítségével az irányítást végző ember a kezében ugyanazt érzi, amit a robotkéz "érez" egy-egy gondosabb művelet elvégzésénél. A kísérletsorozat folytatásaként a számítógépes grafika nyújtotta lehetőségek kihasználásával előre pontosan modellezni lehetett, hogy mit csinál a robotkar egy meghatározott utasításra.
Bejczy Antal professzor 2001-ben nyugdíjba vonult. Összesen 32 éven át dolgozott a NASA Jet Propulsion laboratóriumában. A tudományos munkát azonban nem hagyta abba, a robottechnika orvosi alkalmazása foglalkoztatta. Fontos kérdésnek tartotta azt, hogy az űrkutatásban kifejlesztett új technológiákat hogyan lehetséges alkalmazni a Földön.
Az e területen elért kutatási eredményeket a 2004-ben az USA Szabadalmi Hivatala által „Method, Apparatus and System for Automation of Body Weight Support Training (BWST) of Biped Lokomotion over a Treadmill using a programmable Stepper divice (PSD) Operating like an Exoskeleton Drive system from a fixed Base” címmel közzétett szabadalmi leírásban mutatta be szerzőtársaival. A szabadalmaztatott kutatási eredményeit a 70-es és 80-as évek Superman-jét alakító Christopher Reeve tesztelte.
Közreműködött a robotalkalmazás másik területe, a sebészek munkájának robotikai eszközökkel való támogatásának kidolgozásában annak érdekében, hogy az órvos nyugodt és precíz mozgással tudja elvégezni a kényes mikrosebészeti feladatokat, kiszűrve a nem kívánatos kézremegést, illetve kéz-zökkenést.
Bejczy Antal professzor egyik alapítója volt a több mint 300 ezer tagot számláló az Institute of Electrical and Electronics Engineers, IEEE, keretén belül működő, mintegy 7 ezer tagot tömörítő Robotics and Automation Society-nak. Az Egyesület vezetésében 14 éven át vállalt feladatokat, többek között elnökként is tevékenykedett.
Bejczy Antalnak 6 szabadalmat és több mint 40 újítást köszönhetett az űrkutatás. Emellett 150 tudományos cikk szerzője, 10 szakmai könyv társszerzője, és több tucat tudományos konferencia előadója volt. Tudományos munkásságát számos magas rangú díjjal jutalmazták. Ezek közül is kiemelkedik az AIAA Space Automation and Robotics Award (2007) és IEEE Robotics and Automatics Sociaty Award (2009) szakmai díjak, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2008), a Magyar Örökség díj (2010), illetve Óbudai Egyetem által adományozott Doctor Honoris Causa (2012) kitüntető cím.
Bejczy Antal professzor számos nyilatkozatában, publikációjában szól az űrkutatás szerepéről és feladatáról. Pasadenaban 1998. áprilisában jegyzett gondolatai felelős gondoskodásról tanúskodnak. „…Mai ismereteink a naprendszerünk tagjai által nyújtott életlehetőségekről a Föld bolygón született ember számára, és az űrkutatás ma ismert technológiája nem ad ésszerű lehetőséget földi embertömegek életviteléhez egy Földön túl lévő égitesten, valahol a világűrben. Gondoljuk csak arra az óriási technológiai erőfeszítésre és anyagi befektetésre, amit néhány asztronauta néhánynapos Holdon történő látogatása megkívánt. Naprendszerünk egyetlen „kert-bolygóját”, a Földet, az emberek maradandó, közös otthonának kell tekintenünk. A magyar értelmiség és elsősorban a magyar szakértelmiség nemes és sorsfordulót jelző hivatása a Föld bolygón élő magyar hon és környéke kert-minőségének feljavításához és hosszú távú megtartásához hathatósan hozzájárulni tudás és technika eszközeivel.”
Nevét vette fel az Óbudai Egyetem Egyetemi Kutató és Innovációs Központja keretében működő iRobottechnikai Központ, melynek tevékenységének középpontjában a robottechnikai kutatást és fejlesztést, az innovációt segítő, azok eredményeit menedzselő, az oktatást támogató tevékenység, amely szolgáltatásaival segíti a tudás, a kutatási eredmények oktatásban és a gazdasági életben történő hasznosulását.
További információk Bejczy Antalról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bejczy_Antal
http://magyarjarmu.hu/emberek/bejczy-antal-1930/
http://www.uni-obuda.hu/files/static/nodes/100/bejczy.pdf
http://inventor.hu/aktualis/bejczy.htm
http://ujmagyarevezred.nl/ume-367.html
http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz9708/bejczy.html
http://www.ieeeghn.org/wiki/index.php/Antal_C._Bejczy
http://inventor.hu/aktualis/ezrede.htm
https://www.actapress.com/PDFs/contact/Bejczy.A.K.pdf
Date
February 16-17, 2015
Venue 1
Óbuda University, ABC-iRoB
address: Kiscelli u. 82, H-1032 Budapest, Hungary
Venue 2
Óbuda University, Room Audmax
address: Bécsi út 96/b, H-1034 Budapest, Hungary